Mivel közeleg a Húsvét, gondoltam megmutatok egy különleges, alig ismert technikát, egy olyan hímes tojás készítést, ahogy az én kedves kis falumban, Tiszacsécsén a nagymamám festette a tojást. Soha, sehol máshol nem láttam ilyet. Gyerekkoromban, mikor sokat festettünk otthon és jöttek szép számmal a locsolók (anyukám tanár), csodájára jártak a Buda melletti faluban, ahol laktunk.

Én is. Minden alkalommal rá tudtam csodálkozni, milyen szépség tud kikerülni a kezünk alól - persze a nagymamáménak a nyomába sem értünk reszketeg mozdulatainkkal, meg az öregeknek még a népi motívumok is a kezükben voltak, tojásfestéshez, hímzéshez.... Ma már, ha szeretnék szép hímes tojást, vagy mézeskalácsot díszíteni, szégyen ide, szégyen oda, muszáj a google-ban mintákat keresnem hozzá, mert messze nem sikerül olyan szépre a saját kútfőből díszített.

Kislányként sosem értettem, hogy lehet hogy valakinek elég egy piros tojásfesték és egy kiscsirke-matrica a tojásra, amikor ilyen gyönyörűségek is készülhetnek. Ma már megértem, hogy a rohanó világban nehéz időt szakítani rá, meg azt is, hogy gyerekekkel egyszerűbb a matrica, de nézzétek, lássátok, csodáljátok, CSINÁLJÁTOK! Mi biztosan készítünk ilyet idén! (Sajnos saját képeim nincsenek a nagymama tojásairól, de nagyon örülök, hogy mégis találtam pár képet erről)

És a technika: ha szép fehér libatojás volt, azt meg sem színezték, de nálunk inkább tyúktojás volt, azt először befestettük főzés után színesre  - pirosra, kékre, zöldre, narancssárgára, barnára.

Ezek után hegyesre faragott gyufaszállal, vagy fogpiszkálóval a leren felolvasztott méhviasszal rajzoltuk a mintákat a tojásra.

Ezek után pedig egy konzervdobozban tartott aranyporba mártott ronggyal áttöröltük a tojást (a képen fülpiszkálóval kenik). Akkoriban minden háznál volt aranypor, ma talán a hobbiboltban lehet kapni...

Végül áttöröltük egy kis disznózsíros ronggyal picit, hogy szép fényes legyen.

Gyerekként persze nem láttam a logikát a mintákban, de felnőttként egyértelmű, hogy a tojást kis ablakocskákra osztjuk-2-4-8-..., így sokkal könnyebb a díszítés. Régen persze a mintáknak is volt külön jelentősége, ma már azt festjük, amelyiket szépnek találjuk-és persze van hozzá elég bátorságunk!

Néhány ötlet mintákra:

A csodák ebben a gyönyörű parasztházban készültek, ami sajnos már nem a miénk, de még a fülemben kattan a kapu zárja, még hallom a ház előtti kút kallantyújának csattogását abból az időből, mikor még kannában vitték haza a vizet az emberek, mert a vezetékes víz az úri kiváltság volt, még hallom a reggeli csorda kolompját, érzem a ház előtti hársfa illatát, azóta is keresem a sonka ízét. Nagyon hiányzik...Tiszacsécse...

Ha tetszett a bejegyzés, látogass el a facebook oldalamra, hogy ne maradj le a következőről.